Üdvözlet Baliról!

A múlt héten arról meséltem, hogyan látogattunk el egy toddybárba Keralában, és hogyan sikerült kissé becsípnem a helyi házi pálinkától. Ha lemaradtál erről a kalandról, itt elolvashatod.

Nos, időközben visszatértem Balira, és ezen a héten a tengerparti irodánkban dolgoztam. Itt tevékenykedik marketingcsapatunk és tehetséges fejlesztőink is, mindössze egy kőhajításnyira a hullámoktól. Még egy kis úszómedencénk is van, amit bizony használunk is.

Amikor néhány évvel ezelőtt ideköltöztünk, minden álomszerűnek tűnt. Trópusi tengerpart, óceáni szellő, az ablakunk előtt hullámokat meglovagló szörfösök… Mi baj lehetne?

Mint kiderült, a só.

A só láthatatlan betolakodó. Mindenhová beférkőzik, és lassan, de biztosan tönkreteszi az épületet. Idén már a tetőt is ki kellett cserélnünk. Most pedig folyamatosan lecsapódik a biztosíték, és úgy tűnik, az egész iroda elektromos hálózatát újra kell vezetékezni. A légkondicionálók is rendszeresen meghibásodnak, így a trópusi álom időnként inkább egy közös szaunázásra emlékeztet. Excel-táblázatokkal.

A csapat azonban kitartó. Mindenki teszi a dolgát, Bondhan pedig az eddig is meglehetősen sokrétű munkaköri leírását újabb feladattal bővítette: immár ő a vészhelyzeti karbantartónk is. Tervező, beszerzési szakértő, és most már a tengerparti iroda védelmezője az Indiai-óceánnal szemben. Maga a tenger ugyan még nem tört be az épületbe, de úgy tűnik, a sót már előreküldte.

Közben az innen nem messze található AW-raktárunkban pezseg az élet. Ahogy figyelem a csapatot, amint ellenőrzik, becsomagolják és szállításra előkészítik a termékeket, ismét eszembe jut, hogy kínálatunk milyen nagy része születik egyszerűen egy darab fából és egy ügyes kézműves keze munkájából.

És ezzel vissza is érkeztünk ahhoz a négy betűhöz, amely mostanában annyi fejtörést okoz: EUDR.

Korábban már meséltem arról, hogy Indiában mekkora felfordulást okoz ez a szabályozás. Itt, Indonéziában is sokan csak a fejüket vakarják miatta.

Az Európai Unió erdőirtás elleni rendelete (EUDR) előírja, hogy a szabályozás hatálya alá tartozó, az uniós piacra kerülő fatermékek esetében igazolni kell, hogy azokat jogszerűen állították elő, és nem kapcsolódnak erdőirtáshoz.

Ehhez a faanyag eredetét egészen addig a földterületig vissza kell követni, ahol a fák nőttek, és mindezt megfelelő adatokkal és ellenőrzésekkel kell alátámasztani.

Az erdők védelme? Természetesen támogatjuk. Mi is függünk tőlük, ahogyan azok az emberek is, akik ezeket a termékeket készítik. Ráadásul itt már most is működnek erre szolgáló ellenőrzési rendszerek.

Indonéziában ugyanis a faanyagokkal kapcsolatos adminisztráció egyáltalán nem újdonság. Már most is léteznek illetékes kormányzati szervek, exportelőírások, ellenőrzések, dokumentumok és hivatalos pecsétek. A szállítmány típusától függően előfordulhat, hogy mintákat is küldenek a repülőtéren működő laboratóriumokba.

Mire ezen az oldalon minden dokumentum és ellenőrzés elkészül, az már önmagában teljes munkaidős elfoglaltság, még mielőtt a szállítókonténer egyetlen centimétert is megmozdult volna.

Most pedig az EUDR úgy tornyosul a kézművesipar fölé, mint egy hatalmas iratszekrény, amelyet egy apró fafaragó székre próbáltak ráegyensúlyozni.

Az EU által létrehozott bürokrácia újabb rétege közeledik ide, akár egy nyári vihar.

Az eddigi beszélgetéseim alapján egyáltalán nem úgy tűnik, hogy mindenki felkészült volna. Egy kis kézműves műhely például nagyon jól ismerheti a fakereskedőjét. De egészen más kérdés, hogy ezen a kereskedőn keresztül vissza tudja-e követni a faanyag teljes útját egészen addig a földterületig, ahonnan eredetileg származik.

Attól tartok, az emberek csak akkor fognak igazán odafigyelni és komolyan venni a helyzetet, amikor elkezdik törölni a megrendeléseket.

Ezen a héten útnak indítottunk egy konténert Spanyolországba. Lehet, hogy még az EUDR december 31-i határideje előtt megérkezik Málagába, de az is lehet, hogy nem.

Amennyire csak lehetséges volt, előkészítettük a szükséges dokumentációt. Itt azonban úgy tűnik, senki sem gondolja, hogy ez valódi problémát jelentene.

A helyi, V-Legal rendszerért felelős faanyag-ellenőrző hatóságok egyszerűen azt mondják, hogy a szabályozás még nem lépett hatályba, ezért nem is készültek fel rá.

Mi felhívtuk a figyelmüket arra, hogy a most feladott áruk akkor érkeznek meg Európába, amikor a rendelet már hatályban lesz. Vagyis a gyakorlatban az EUDR már most is érvényesnek tekinthető a jelenleg útnak indított szállítmányokra.

Erre az a válaszuk, hogy nekik már van egy jól működő rendszerük, a V-Legal. Akkor miért lenne szükségük még egy másikra?

És pontosan ez az aggasztó.

A tehetséges kézművesek gyönyörű dolgokat tudnak készíteni, de könnyen lehet, hogy a jövőben a termékeik további értékesítéséhez szükséges dokumentáció elkészítése lesz a legnehezebb mesterség.

Beszállítóinkkal együtt dolgozunk azon, hogy megfeleljünk az új követelményeknek, hiszen ezek mögött a dobozok, faragványok és apró fából készült kincsek mögött emberek megélhetése áll.

Miközben ezeket a sorokat írom Balin, egy korai reggeli mellett, az Egyesült Királyságban valószínűleg még mindig eldurran egy-egy utolsó tűzijáték a Guy Fawkes-éj után.

Úgyhogy azt hiszem, most már nyugodtan bejelenthetem, anélkül hogy bárki azzal vádolna, hogy túl korán kezdem…

Kívánjuk, hogy üzleteitek tele legyenek vásárlókkal, webáruházaitokban pezsegjen a forgalom, kedves vásárlókkal találkozzatok, és minél több olyan pillanatban legyen részetek, amikor elhangzik: „Ja, és ebből is kérek egyet!”

Mindenkinek sikeres karácsonyi értékesítési szezont kívánunk! Mi gondoskodunk arról, hogy az áruk folyamatosan úton legyenek – és egy kis szerencsével még a tengerparti irodánkban is égve maradjon a villany.

Vigyázzatok magatokra!