Üdvözlet az indiai Greater Noidából!

Remélem, jól megy az üzlet. Mi éppen a szokásos, évente kétszeri látogatásunkon veszünk részt India egyik legnagyobb kézművesipari vásárán, amely holnap ér véget. Végtelennek tűnő sorok, több száz beszélgetés, régi barátok, új ötletek… és az az ismerős érzés, hogy a legizgalmasabb felfedezés valószínűleg éppen annál a standnál vár ránk, ahová még nem jutottunk el. Majdnem pihentető lezárása egy igazán húzós hétnek.

Múlt héten a Gangeszen tett, mindössze 6 pennybe kerülő hajókirándulásunkról meséltem. Ha lemaradtál róla, itt elolvashatod. Ezen a héten viszont a közlekedésünk jóval többe került, és lényegesen kevesebb pihenéssel járt.

Az őszi delhi vásár – odakint hőség és nyugalom, odabent forróság és felfordulás!

De először néhány hír Baliról.

Tomas és Raul jelenleg Balin tartózkodnak, ahol az informatikai irodánk fejlesztőivel dolgoznak együtt. Rengeteg minden történik, és sok izgalmas fejlemény körvonalazódik. Sajnos azonban az irodába való eljutás hirtelen önálló kihívássá vált.

Balit súlyos üzemanyaghiány sújtja. Hatalmas sorok kígyóznak az utakon, és előfordul, hogy a várakozók végül olyan benzinkúthoz érnek, ahol már egy csepp üzemanyag sem maradt. Kollégáink arról számoltak be, hogy órákig kellett sorban állniuk, mivel a tartálykocsikkal kapcsolatos problémák és a rossz időjárás megzavarták az üzemanyag-szállítást. A pánikszerű felvásárlás pedig csak tovább ront a helyzeten.

A hatóságok szerint folyamatosan dolgoznak az ellátás helyreállításán, de ezt már jó ideje hangoztatják… Az pedig, hogy valahol egy raktárban van üzemanyag, nem sok vigaszt nyújt, amikor a motorod már szinte csak a reménytől működik.

Minden úton motorok hosszú sora kígyózik a bezárt benzinkutak előtt. A helyzet rendkívül súlyos, és miközben ezeket a sorokat írom, a kormány ígéretei ellenére sincs jele javulásnak. Indonézia más részeiről is hasonló fennakadásokról érkeznek hírek. Úgy érzem, ez sokkal komolyabb probléma, mint amekkora figyelmet az ország határain kívül kap.

Csapatunk megszervezte a közös motorhasználatot és az otthoni munkavégzést, hogy a munka ne álljon le. Egy teherautó helyett azonban nem lehet otthonról dolgozni. Azok a termékek, amelyeknek már meg kellett volna érkezniük a bali raktárunkba, egyszerűen nem jutnak el oda. Lehet bármilyen okos szoftvered, lelkes csapatod és rengeteg terved… aztán egyszer csak rájössz, hogy minden azon múlik, sikerül-e valakinek két liter benzint szereznie. Vajon ez a jövő?

Eközben itt, Indiában egy másfajta hiány kezd körvonalazódni. Ezúttal a fáról, a papírmunkáról és négy betűről van szó, amelyekről valószínűleg még sosem hallottál: EUDR.

Ez az Európai Unió erdőirtás elleni rendelete. Alapvetően jó kezdeményezés, fontos céllal: megakadályozni, hogy az európai fogyasztás hozzájáruljon az erdőirtáshoz.

A fából készült termékek esetében ez azt jelenti, hogy igazolni kell a faanyag legális eredetét, és pontosan vissza kell tudni követni, melyik földterületről származik.

A rendelet alkalmazásának jelenleg kitűzött időpontja 2026. december 30., így minden termék, amelyet most rendelünk meg, már ezután a dátum után érkezik meg. A vásáron úgy tűnik, sok kiállító csak most kezd ráébredni, hogy ez mit is jelent valójában…

Egyszerűbben fogalmazva: hamarosan egy apró, fából készült füstölőtartónak részletesebb eredettörténetre lesz szüksége, mint amennyi dokumentumot a legtöbb ember egy lakáshitel igényléséhez össze tud gyűjteni.

A vásár központi színpadán már több előadást is tartottak a témáról, a hangosbemondókon keresztül is elhangzottak tájékoztatások, és a standoknál is számos aggodalommal teli beszélgetés zajlik.

Fő füstölőtartó-beszállítónk, Rashid az elmúlt hat hónapban kétségbeesetten próbálta felkészíteni saját vállalkozását és mangófa-beszállítóit az új követelményekre. Próbaszerűen nyers faanyagot vásárolt, és elküldte nekem a hozzá tartozó dokumentációt ellenőrzésre. Eddig azonban minden dokumentumcsomagban találtunk olyan hiányosságokat, amelyeket nem tudtunk elfogadni. Pedig Rashid a vásáron jelen lévő legtöbb vállalkozásnál jóval előrébb tart a felkészülésben.

De tudom, hogy már teljesen a kétségbeesés határán van. Ő egyszerűen csak termékeket szeretne készíteni, munkát adni az embereknek, és szép árukat eladni nekünk. Ehelyett azzal tölti az idejét, hogy egy darab fa eredetét igazoló dokumentumokhoz szükséges további dokumentumokat próbálja felkutatni.

Az EU piacára szánt, a rendelet hatálya alá tartozó fatermékek esetében a most leadott rendeléseinket már ezeknek a követelményeknek megfelelően kell megterveznünk. Nem várhatunk addig, amíg az árut becsomagolják, hogy aztán kiderüljön: az eredetigazolás mindössze annyiból áll, hogy „a szokásos beszállítónktól vettük”.

Amikor itt, a vásáron az EUDR-ről kérdezzük a fa kézműves termékeket gyártó cégeket, a válaszok a „Még sosem hallottunk róla” kijelentéstől egészen a „Persze, minden rendben lesz, bízhattok bennünk” megnyugtatásig terjednek.

Pedig én nagyon szívesen megbíznék bennük. Csakhogy a bizalom sajnos nem olyan dokumentum, amelyet egyszerűen fel lehet tölteni a rendszerbe.

A jó öreg Rashid az, aki valóban megmutatja nekünk, mennyi munkát fektetett a felkészülésbe, még azokat a részeket is, amelyek egyelőre nem működnek megfelelően.

Idén néhány jól ismert, nagy kiállító is hiányzik a vásárról. Nem tudom, mi áll a távolmaradásuk hátterében, de az biztos, hogy a fából készült termékek körül jelenleg rengeteg a bizonytalanság.

Közeleg a fatermékek hiánya.

Attól tartok, hogy hamarosan komoly hiány alakulhat ki a fából készült termékek piacán. Ha a beszállítók nem tudnak megfelelni az új követelményeknek, könnyen előfordulhat, hogy 2027-ben bizonyos dobozokból és füstölőtartókból nem lesz elegendő készletünk. Itt a vásáron egyesek már az árak megduplázódásáról beszélnek. Ez egyelőre csak előrejelzés, nem hivatalos áremelés, de jól érzékelteti a hangulatot.

Az erdők védelme fontos. De ugyanilyen fontos azoknak a kis műhelyeknek és kézműves családoknak a megélhetése is, akik úgy próbálnak boldogulni, hogy közben nem pusztítják az erdőket. Remélem, sikerül olyan megoldást találni, amely mindkét célt szolgálja.

De térjünk vissza a Delhibe érkezésünkhöz…

Kolkata után Delhi belvárosába indultunk, hogy még a vásár előtt találkozzunk néhány beszállítónkkal. A szállodánk a Connaught Place-en volt. Remek elhelyezkedés, gondoltam.

Csakhogy a hotelünk éppen a „Cockroach” nevű tiltakozó akció kellős közepén helyezkedett el.

Az Uber-sofőrünk határozottan kijelentette, hogy oda bizony nem visz el minket. Némi alkudozás és egy kis extra pénzbeli ösztönzés után végül beleegyezett, hogy a lehető legközelebb visz a szállodához.

Ezután egy igencsak kalandos autóút következett az egyre szigorúbban lezárt belváros felé. Végül körülbelül két kilométerre a hoteltől tett ki minket, közvetlenül egy busz mellett, amelynél a biztonsági erők éppen tüntetőket rángattak ki a járműből.

Furcsa módon a nagy felfordulás ellenére az emberek közötti szóváltások meglepően jó hangulatban zajlottak. Még az egyenruhások részéről is éreztünk némi együttérzést. Nehéz volt azonban pontosan megérteni, mi is történik, és bőröndökkel a kezünkben ácsorogva nem éppen ez tűnt a legalkalmasabb pillanatnak arra, hogy kérdezősködni kezdjünk.

Így hát gyalog indultunk tovább. Négy utazó, akik 35 fokos hőségben húzzák maguk után a bőröndjeiket, tömegeken és biztonsági ellenőrző pontokon átkelve, a fő kordonok felé tartva. Központi elhelyezkedése miatt választottuk a szállodát, és végül a belvárosi élet minden izgalmát a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg.

Valaki azt mondta, hogy 45 000 biztonsági embert vezényeltek ki, és a különböző útlezárásokon mindössze 20 000 tüntetőnek sikerült átjutnia. A számok pontosságát nem tudom megerősíteni, de azt igen, hogy mindkét csoportból bőven akadt annyi, hogy a szálloda recepciójáig eljutni szokatlanul bonyolult feladattá váljon.

A szálloda személyzete teljesen megdöbbent, amikor végre megérkeztünk. A kollégáik közül szinte senkinek sem sikerült bejutnia a munkahelyére.

Aznap este a Connaught Place egészen különös látványt nyújtott. A boltok redőnyei lehúzva, a megszokott nyüzsgésnek alig volt nyoma, és szinte sehol sem lehetett enni.

Végül találtunk egy nyitva tartó éttermet, ahol csak korlátozott választék állt rendelkezésre. A délutáni kaland után azonban már az lett a kedvenc fogásunk, hogy „bármi, ami éppen kapható”.

Hát, ilyen hetünk volt. Balin a csapatunk próbál megoldást találni az üres benzinkutak okozta problémákra. Itt Rashid azon dolgozik, hogy egy egyszerű, fából készült füstölőtartót átjuttasson a bürokrácia útvesztőjén. Mi pedig megtanultuk, hogy egy visszaigazolt szállodai foglalás még nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is tudsz jutni a szállodáig. Hát, ez aztán egy igazán őrült hét volt!

Minden egyes termék mögött, amely a boltod polcaira kerül, olyan emberek állnak, akik számtalan, számodra láthatatlan kihívással küzdenek meg nap mint nap. Ezen a héten különösen hálás voltam a csapatunknak.

Persze még mindig rengeteg csodás felfedeznivaló vár ránk itt, és sok új ötlettel térünk majd haza. Közben pedig tovább dolgozunk azon is, hogy a termékek szintén szerencsésen célba érjenek!

Remélem, a boltodban nagy a forgalom, a szállítmányok zökkenőmentesen megérkeznek, és a te kalandjaid leginkább arra korlátozódnak, hogy eldöntsd, milyen új termékekkel bővítsd a kínálatodat.

Nézd meg az alábbi újdonságainkat és akciós ajánlatainkat! Ezen a héten rengeteg új termék érkezett Nepálból, és hamarosan Indiából is újabb szállítmányokat várunk.

Szívélyes üdvözlet Greater Noidából!

Vigyázz magadra, és sok sikeres eladást kívánok!